english
magyar
Hírlevél




Feliratkozom
Üzenetküldés
Az Ön neve:

Az Ön e-mail címe:

Üzenet tárgya:

Üzenet:


Rólunk mondták

MZ

"A művész egyik pécsi képe (itt megtekinthető) a mi falunkat disziti. Nagyon szeretjük ezt a festményt. Ezúton is szeretnénk megköszönni!
"

Wittner István
Budapesten születtem 1935.-ben, 2003. évtől élek Pécsen. Anyámtól örököltem valamelyes készséget a rajz és festés iránt. Az általános iskola 6.-7. osztályában vízfestékkel és színes ceruzával készítettem egy pár kezdetleges képet. Ezeket a rajz tanárom kiakasztotta az iskola folyosójának falára. Ez volt az első nyilvános" kiállításom ".

Húsz éves korom körül hajómodellezéssel kezdtem foglalkozni, majd később a fa intarzia készítés öröme fogott meg. A hetvenes években divat volt a bőrből való dísztárgyak készítése (kép keretek, csillárok,  dísz dobozok, tálcák, stb). Ebben a "műfajban" kissé nagyobb sikerem volt. Többek között a Kép csarnok Vállalatnál is volt kiállításom.

2001 táján kezdtem festegetni akvarellel és pasztelkrétával.

Jelenleg főleg akrillal, festek kasírozott vászonra és farost panelre, illetve pasztellel kartonra és csiszolt farost panelre. Emellett szívesen keverem a médiumokat, például az akrilt pasztellel és filccel.

Semmilyen művészeti irányú képzésben nem vettem részt. Szakkönyvek és az internet segítségével tanulok. Jelenleg nem tartozok semmilyen művészeti közösséghez.
Témáim főleg tájképek, csendéletek, város képek, állat portrék. A témát úgy festem, ahogy én látom. Kerülöm a modorosságot, a pillanatnyi benyomásomat hagyom érvényesülni, például egy városkép festésénél olyan épületeket is egymás mellé festek, melyek a valóságban távol vannak egymástól, vagy netán én láttam oda.

Rajztudásom csekély, ezért az alakos témákat kerülöm. A posztmodern művészettel szimpatizálok, mert nem zárja le a műfaji és stílusbeli határokat. Megengedi a változatos anyagok alkalmazását ugyanazon képen (vegyes technika). Igyekszem a képeimen nagyon figyelni a kompozícióra és a kontrasztokra. Szívesen alkalmazom a kék és sárga színeket. A kék távolságot kelt, a sárga az előtérbe tőr, és mind kettő beletartozik a szín sorba.

Többször megkérdeztek, hogy miért festek? Hát - feleltem - a magam élvezetére! Festés közben zenét hallgatok - Schopen, Mozart, Kodály a kedvenceim közé tartoznak - és ekkor csodálatos nyugalom száll rám. A zene felemeli a lelket, érzelmeket gerjeszt. Ez nekem nagyon kell, mert ha egy új kép festésébe kezdek, beugrik az agyamba a "hogyan kezdjem" effektus. Az első ecsetvonások után elmúlnak ezek a zavarok. Egy előadó művész barátom azt mondta erről, hogy ezt náluk "lámpaláznak nevezik". Hát akárhogy is van, ha már látom, hogy a vásznon a téma szerkezete és színei "összeálltak", már nincs nagy baj. És ez a felemelő öröm!




Megosztom veled: